f

2016. április 28., csütörtök

00. Halálszó

Kellemes napot, minden kedves olvasómnak!
Ez a nap számomra történelmi, így engedjétek meg, hogy pár szóval felvezessem nektek a történetet. Először is képletesen el szeretném vágni azt a bizonyos szalagot, ami nyitást jelképezné. Éljen április 28!
Másodszor szeretném megköszönni azoknak, akik feliratkoztak, vagy a jövőben fel fog. Nagyon sokat jelent nekem minden visszajelzés, úgyhogy hálám kergetni fog titeket életetek végig. 
Az Előszóról (avagy Halálszóról) pedig csak annyit, hogy ez egy kis töredék, a fejezetek sokkal hosszabbak lesznek. Ez inkább egy amolyan ízelítő a történetből, amihez most jó szórakozást szeretnék kívánni!
Csókol titeket, Bobo Sz 




„Drága Rini!” Olvasta le az első szavakat a hófehér papírról, aminek széle meggyűrődött, mert remegő keze túl erősen markolt rá. Félt, hogy kiejti ujjai közül, vagy a szeméből hulló könnycseppek majd eláztatják. Jó ideig tétovázott a megszólításon, tekintetével mereven figyelte a két szót, szinte hozzájuk tapadt. Mellkasa elnehezedett, és erőtlenül szuszogott a szobája padlójának közepén, ahol helyet foglalt, nehogy instabil térdei összerogyjanak végül. Oly sok hét kellett ahhoz, hogy a lelke egészen megerősödjön a baleset után, és ez a két szó ismét képes volt lelkileg tönkre tenni. Szinte hallotta Rachel hangját, ahogy a fülébe suttogja „Rini”. Egy pillanatra összeborzongott, majd körülnézett, hogy megbizonyosodjon arról, senki sincs a helyiségben rajta kívül. Teljesen egyedül volt, csak a porszívó hangja szűrődött fel a földszintről. Elég kényelmetlenül érezte magát, így mocorgott egy kicsit, hogy az ágyának széle ne fészkelje bele teljesen magát a gerincoszlopába, majd egy hatalmasat sóhajtott, ezzel erőt merítve a következő sorokhoz.
„Tudtam, hogy intelmeim ellenére majd felbontod az első borítékot idő előtt. Lehet, úgy érzed, most van rám szükség, pedig a csak a gyász vakít meg teljesen. Ne, kérlek, ne sírj, mert akkor nekem is veled kéne sírnom.” Ekkor már késő volt, a könnyek szaporábban kezdtek csorogni kipirosodott arcán, mint ahogyan először tették. Kritikus szavak voltak ezek, túlzottan átlátott rajta a hőn szeretett barátnő, még a sírból is jobban ismerte Katharina-t mint bárki más a Földön. Talán tényleg nem az ideális időben nyílt ki a boríték, de a szükség megkíván néha egy kis szabály szegést. A felgyülemlő stressz, a történtek és Henrich, mind azt sugallták, tegye meg a következő lépést. Ő pedig lépett. Ekkor még nem tudta a végzetes kimenetelét tettének, de abban a perceben igazán helyesnek tűnt.
„A nagyi mindig azt mondta,”- folytatta vízcseppektől homályos szemekkel az olvasást - „hogy mielőtt elmegyünk, köszönjünk el minden kedves ismerősünktől. Ő is elköszönt tőlem egy levélben, amikor a leukémia magával rántotta, így most én is elköszönök tőled, mert sose tudhatjuk, miképp tölthetjük el az utolsó perceinket, talán soha többé nem látjuk egymást. Hosszú ideig mérges voltam, amikor a nagymama meghalt, és nem lehettem abban a pillanatban vele, még azt se mondhattam neki, hogy ég veled. Pedig szólhattam volna hozzá, mert sokáig velem maradt, és vigyázott rám. Így ne búsulj, mert még elköszönhetsz, és én majd oltalmazlak.

Rini, senkit sem szerettem nálad jobban. Meg kell, hogy értsd, és ne haragudj rám, amiért nem szóltam neked róla. Csak nem akartalak megijeszteni, nehogy védelmezz a végzetemtől. A nagyi szerint a halált megérzi az ember. Ő mikor utolsó napjait töltötte itt, mindig azt hajtogatta, hogy a Kaszás mellé szegődött. Ekkor ezt még nem értettem egészen, de most már teljesen világos. A sötétség itt ólálkodik körülöttem, és a bagoly is huhogott a házunk előtt, ami akkor járt utoljára itt, amikor nagymama tért örök nyugovóra. Meg fogok halni, Rini, érzem...”

6 megjegyzés:

  1. Oo, ez máris tetszik!
    Izgatottan várom a folytatást! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oo, nagyon nagyon szépen köszönöm! *--*
      Jövőhéten kint is lesz. ;)

      Törlés
  2. Ez nagyon érdekesen hangzik, és felcsigázta a gondolataimat, még a történelem tanulása előtt. Köszönöm, hogy megosztottad ezt a rövidke bevezetést a történetbe. Úgy érzem, hogy pontosan hallottam Rachel hangját, és néztem Rini-t, ahogy olvasa a kézzel írt levelet. (:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem a töri is így felcsigázza a gondolataidat. xD
      Én köszönöm, hogy elolvastad, és úgy véled, élethűen sikerült leírnom ezt a néhány sort. Köszönöm. :D

      Törlés
  3. Drága Bobo!
    Egyszerűen ittam a soraidat, már most imádom a történetet és nagyon kíváncsi vagyok mit fogsz ebből az alapból kihozni.

    További sok sikert,
    egy újdonsült olvasód'Naomi B.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Naomi!
      Köszönöm, hogy így ítélkezel a dologról, na meg, hogy ezek szerint tetszett. Ha ez megnyugtat, akkor elmondhatom, hogy ezt az alapot igen szilárd állványként tudom alkalmazni a történet során.

      Köszönöm
      csókoltat, Bobo

      Törlés